Majdnem félreléptem
2014-12-09  /  Szerző:   /  Egyéb  /  Nincs hozzászólás

Rendkívüli beszámoló érkezett a Viszony.hu-hoz.

A történet két főszereplője Csaba és Adrienne szokatlan története következik.

Idén év elején regisztráltam az oldalra, sok problémánk volt a házasságunkban Csabával, sok vita, veszekedés és őszintén szólva az a bizonyos tűz sem égett már úgy, ahogy korábban. De 13 év házasság után ez talán már nem is csoda. Kezdi történetét Adrienne (41).

Eleinte szokatlan volt az oldal, főleg azért mert nem igen van tapasztalatom a netes társkeresésben, azzal a céllal, hogy “félrelépjek” még sohasem regisztráltam sehova sem a neten, sőt más lépéseket sem tettem az ügy érdekében. Persze a férjemről tudtam, hogy nem egyszer járt már tilosban, ez is a feszültségeink egyik forrása volt. Viszont sem az anyagiak, sem a két gyönyörű gyermekünk nem tette lehetővé, hogy elváljunk.

Már lassan három hónapja voltam fenn az oldalon, sokat cseteltem, egy nem kevés munkával eltitkolt randim is volt, de semmi komoly, nem feküdtem le senkivel.

Aztán egy szép napon rám írt egy nyilván kamu fényképpel fent lévő Claudius felhasználónevű valaki. Eleinte leráztam, de gondolom az én szintén kamu profilképem és a nevem (Nefelejts) felkeltette az érdeklődését, bár gondolom nem egy nőnek udvarolt. Lényeg a lényeg, egyre többet írt, így végül beadtam a derekam és válaszolgattam neki, eleinte csak komótosan aztán belejöttem a vele való trécselésbe.

Megnevettetett és szórakoztatott, értelmes volt, művelt. Nagyjából 2 hónapig cseteltünk heti 3-4 alkalommal. Ő már egy ideje forszírozta, hogy találkozzunk, de ez engem sokáig nem érdekelt, csak szórakozásnak fogtam föl az egészet.

Sokat mesélt magáról, a feleségével a konfliktusaikról, neki is két gyereke van, szintén két lány, mint nekünk. Aztán addig erőszakoskodott, amíg hajlottam a találkozóra, végül is valóban kedves, intelligens és humoros volt, gondoltam nincs mit veszítenem, ha kellően ügyesen titkolom a találkát a férjem előtt.

Egy bevásárlóközpont előtt beszéltük meg a találkozót, persze hétköznapra és kora délutánra. Kicsit izgultam, le is akartam mondani az utolsó pillanatban, de végül elmentem.

A helyszínre kicsit késve érkeztem, azonban hirtelen, ahogy mondani szokták földbe gyökeredzett a lábam, ugyanis a férjemet láttam meg a megbeszélt helyen téblábolva. Hirtelen fogalmam sem volt, hogy mit tegyek, el akartam szaladni, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból odamentem hozzá. Gondoltam, hogy ha ott vagyok, abban még nincs semmi, ami sértené a játékszabályokat, nem lesz nehéz kimagyarázni.

Gondolom kitalálták miről volt szó, a férjem volt a bizonyos Claudius. Először ő is döbbenten kérdezte, hogy mit keresek ott, láttam az arcán átfutó ijedtséget és szégyent, de pár pillanat alatt összeraktuk a képet.

Eleinte szóhoz sem jutottunk, a harag és a döbbenet egyszerre dolgozott bennem és gondolom benne is. Jó párszor zavartan kérdeztük egymástól, hogy hát te mégis mit keresel itt, mintha mindketten tudnánk, hogy nem igazán helyes, amit csinálunk ugyanakkor erősebb volt ennél a megvetés a másik iránt, hogy ő is azt teszi vagy készült tenni, mint mi.

Végül nagy nehezen feloldódtunk kicsit mindketten és zavartan nevettünk rajta, lassan mindketten kicsit megbocsátottunk a másiknak és azért megittunk egy kávét, bár nem ez volt közös életünk legfelhőtlenebb kávézása.

viszony

Szólj hozzá