Csill Szabo: Elme-rengés
2016-01-01  /  Szerző:   /  Ajánló  /  Nincs hozzászólás

Egy kis szemrevaló kultúra a Gundel étterem Bagolyvárában

“Amikor ecsetet, agyagot vagy szilikát darabokat tartok a kezemben, átlépek egy másik világba, ami csak az enyém, és a pillanatnyi hangulattól függően más és más tárgyak és képek születnek belőlük…”

Ha valaki március 31-ig ellátogat a patináns Gundelhez tartozó Bagolyvár Étterembe, a finom falatok és régi emlékek mellett gondolatébresztő képeken is elme-renghet. A szegedi kötődésű Csill Szabó első pesti, belvárosi kiállításán jártunk. A fiatal művésznő tanított már gyerekeket és felnőtteket is rajzolni. A festés mellett szobrászkodik és tűzzománcokat is készít. Több éven keresztül tartott terápiás foglalkozásokat pszichiátriai betegeknek, hogy a művészet által segítsen az életüket boldogabbá tenni. Szellemileg sérült gyerekeket képzett reál tantágyakra magánúton szintén éveken át, és a mai napig elkötelezett híve a természet- és állatvédelemnek.

Szabo Csilla

Csill Szabó

Habostorta: Nem hagyományos helyszínen nyílt a kiállításod, ráadásul ha jól tudjuk, nem gyakran fordul elő, hogy a Gundel Bagolyvára átadja a falát egy festőművésznek. Miért ragaszkodtál ahhoz, hogy itt legyen az első, az önálló, a festményes?

Csill Szabo: Amikor először “betévedtem” a kávézóba, teljesen magával ragadott a környezet. Rögtön az jutott eszembe, hogy ha lehetőséget kapnék, minden tőlem telhetőt megtennék azért, hogy itt kiállításom legyen. A lehetőséget pedig megkaptam, tehát először adta magát a hely szelleme, és ez inspirált arra, hogy elkészítsem az anyagot.

Melyik a kedvenc képed?

Ha melankólikus címűt mondok, akkor azt hiszi mindenki, hogy ilyen az átlag hangulatom, pedig egyáltalán nem vagyok egy szomorú beállítottságú ember. Mégis a kedvenc képem a “Háttal a világnak… azaz az első napod munkanélküliként!” Ezt festőkéssel készítettem úgy, hogy elképzeltem, milyen lenne, ha egy zöldes-barnás lencséjű szemüvegen át nézném a dolgokat.

csillszabo

“Háttal a világnak… azaz az első napod munkanélküliként!”

Melyik kép készült a legtovább?

Minden képnek más a születési ideje, de viszonylag gyorsan dolgozom. A “Valami szétesése”, talán ez készült el legnehezebben a nagyon különböző és erős színei miatt. Nem illenek egymáshoz, mégis harmóniát kellett teremteni köztük. Először azt hittem, soha nem fogom tudni befejezni, kellett idő, hogy megérjen…

csillszabo

“Valami szétesése”

Milyen módszerekkel festesz?

Olyan alkotónak tartom magam, akit mindig egy adott életidőszak motivál. Amikor összegyűlnek a fejemben a dolgok, akkor szoktam festeni. Ha egy olyan helyen járok, ami inspirál, rögtön lefényképezem. Nem azért, hogy később lemásoljam a vászonra, hanem azért, hogy bármikor fel tudjam idézni és továbbfejleszteni. Zömében egyébként akrill festéket használok, az ecsetek mellett gyakran dolgozom festőkéssel. A képek között néhány montázs is található, de a jövőben olajképekben gondolkozom. Ami a stílust illeti, a francia expresszionisták és Fauve-ok, valamint A Nyolcak vannak rám hatással. Szeretem az intenzív színeket és az absztrakt formavilágot ugyanúgy, mint a realista ábrázolást.

Melyik színnel szeretsz a legjobban dolgozni?

A zöld minden árnyalatával és az égő vörössel.

csillszabo

“Zöldek tanácsa”

Milyen érzés végignézni a saját kiállításodat?

Amikor már minden összeállt, nagyon megnyugtató érzés volt, persze izgultam a megnyitón. Sok munkám van benne – és nem csak a festésre gondolok. A kiállítás teljes megszervezése, a szponzorok megtalálása nem egyszerű feladat hazánkban. Most örülök, hogy a képeimet mindenkinek megmutathatom. Egyébként a festmények közül az egyiket árverésre felajánlottam a Gyermekmentő Alapítvány javára, így a munkámmal az ő munkájukat is segítem.
*
Ha kíváncsi vagy még többre, katt ide:
www.tuzmesterseg.com

Facebook:
http://www.facebook.com/pages/Tuzmestersegcom/173322886049946

 

Szólj hozzá