Melyik a legszexibb női sport?
2016-11-29  /  Szerző:   /  Rúzs  /  Nincs hozzászólás

Noha a foci is egyre népszerűbb a hölgyek körében, azért akadnak olyan sportágak, amelyek sokkal inkább egyet jelentenek a szépséggel és a nőiességgel. Műkorcsolya, ritmikus gimnasztika, strandröplabda, szinkronúszás; talán ezek a legismertebb és egyben legnépszerűbb női sportok, amelyeket a a hölgyek szívesen művelnek.

Műkorcsolya

A műkorcsolya egy olimpiai sportág, gyakran együtt emlegetik egyik ágával, a jégtánccal. Értékelésük pontozással történik. A versenyző vagy versenyzők külön pontokat kapnak a technikára és külön az előadásmódra. Mindkét ágban adott elemeket kell zenére bemutatni. Páros és női, illetve férfi versenyre bontható a sportág, minket természetesen a női változat érdekel leginkább. Egy rövid programot és egy kűrt kell bemutatni a versenyző hölgyeknek. Mindkét program fő elemei az ugrások, forgások, lépéssorok, illetve ezek kombinációi és egyéb figurák. A magyar hölgyek mindig is élen jártak ebben a gyönyörű sportágban, Kronberger Lily, Sebestyén Júlia és Póth Diána voltak a legismertebb képviselői.

korcsolya

Ritmikus gimnasztika

A ritmikus gimnasztika vagy röviden RG (régebben ritmikus sportgimnasztika) egy pontozásos női versenysport. A balett, a torna és a tánc összevonása figyelhető meg benne. A versenyzők egyénileg vagy csapatban mérettetik meg magukat, és öt kéziszerrel dolgoznak, ezek a karika, a kötél, a labda, a szalag és a buzogány. A négyéves ciklusban aktív szereket az olimpia évében, szabályzati módosítással együtt teszi közzé a Nemzetközi Tornaszövetség, egyéniben az öt szerből szezononként egy kiesik, csapat gyakorlatok esetében egy azonos szerekből álló és egy kombinált szerekkel végre hajtott gyakorlat a kritérium.

A sportágban megadott elemeket egy 75-90 másodperces gyakorlatba kell belekomponálni, amit zenére kell elvégezni. A gyakorlatokat 13×13 m nagyságú versenyterületen kell bemutatni. Elemfajták: hajlékonyság, ugrás, forgás, egyensúly. Emellett létezik még egy szabadgyakorlat is, amelyet kéziszer használata nélkül mutatnak be, a sportág e gyakorlat típusát kisgyermek, gyermek korosztályoknál alkalmazzák, ill. idősebb korosztályok esetén gála (bemutató) gyakorlat formájában jelenik meg. Az egyéni versenyzők egyszerre egy kéziszerrel szerepelnek. A győztes az, aki a legmagasabb pontszámot éri el a zsűri értékelése alapján. Minden zsűri a bírók három csoportjából áll: technika vagy nehézség, művészi és kiviteli. A sport irányító testülete a Nemzetközi Tornaszövetség.

A sportág legjobbjai az orosz, az ukrán és a fehérorosz versenyzők.

ritmikus_gimnasztika

Strandröplabda

A strandröplabda egy olimpiai sportág, ahol két csapat az eredeti röplabdát játssza homokon. Tehát itt is két csapat játszik és a saját térfelük egy magas hálóval van elválasztva az ellenfelétől. A játék lényege, hogy a labdát úgy juttatják át a másik csapat térfelére, hogy a másik csapat játékosai ne tudják visszaütni, hanem a földön landoljon, és így pontot szerezzenek. Dél-Kaliforniában és Hawaii-n kezdték el játszani és mára szerte a világon nagy népszerűségnek örvend. A nyári olimpiai játékokon először 1996-ban szerepelt a strandröplabda.

A strandröplabda alapjában véve az eredeti sport homokon játszott változata. A csapatok itt sem érhetnek háromnál többször a labdába mielőtt átütik a háló fölött, valamint egymás után kétszer ugyanaz az ember nem üthet a labdába. Az alapvető eltérések a strand- és teremröplabda között, hogy homokon játsszák, nem kemény talajon, két ember játssza, hat helyett, valamint a sáncolás (blokkolás) itt érintésnek számít, tehát még kettőt lehet beleérni a három helyett. További eltérés még, hogy a pálya kisebb, nem lehet cserélni és a játékosok mezítláb ugrálnak, nem pedig sportcipőben.

1999-ben a FIVB egységesítette a mezeket mind a női, mind a férfi játékosok számára. A nőknek a fürdőruha lett az egységes ruházat, a férfiaknak rövidszárú nadrág és ujjatlan felső. Eredetileg az egyrészes fürdőruha volt a szabály, de mára inkább kétrészesekben játszanak sokunk nagy örömére.

strandroplabda

Szinkronúszás

A szinkronúszás az úszósport azon ága, ahol a vízi versenyzők művészien végrehajtott csoportgyakorlatokat mutatnak be zene kíséretében. Az úszás, a balett és a gimnasztika együttesének tekinthető szinkronúszás – más néven műúszás vagy vízibalett – során a cél az, hogy hajlékony mozgásuk összhangban álljon a kísérő zenével és egymással. A versenyszámok egyéni, páros, csapat- és szabadkombinációs kűrgyakorlatokból állnak, az olimpiákon azonban csak páros és csapatgyakorlatok vannak.

Már az ókorban műveltek a görögök és rómaiak szinkronúszáshoz hasonló tevékenységet. Ezt részben az ókori vázák bizonyítják, melyeken vízben ábrázolt hölgyeket ábrázoltak közönséggel által körbevéve. Martialis római költő egyik verséből azt is tudni lehet, hogy szórakoztatás céljából a Colosseumot megtöltötték vízzel, melyben nők gyakorlatokat adtak elő. A mai értelemben vett szinkronúszás – amit akkor még vízi balettnak, művészi úszásnak neveztek – a 19. század végén jelent meg. Az 1890-es években a hölgyek mellett még férfiak is részt vettek a táncban, a vízi balerinák díszes ruhákat, fejdíszeket viseltek, a bemutatóhelyet pedig kínai lampionokkal dekorálták. A sport kezdeti technikája az életmentő mozgásformákból, és az úszástechnikákból alakult ki. A szinkronúszás a világon elsőként Montréalban, a Québec tartományi úszóbajnokságon volt önálló versenyszám 1924-ben. Ez volt egyben az első tengerentúli verseny. A győztes Peg Sellers kanadai búvár és vízilabdázó lett, aki 1926-ban az első hivatalos országos műúszó bajnokságot is megnyerte. Az 1930-as évek legjobb szinkronúszójaként szinte minden érmet megnyert nemzetközi versenyeken.

Noha tipikusan női sportágnak számít, 2014-ben a FINA engedélyezte férfiak indulását is, a 2015-ös úszó-világbajnokságon megrendezik a vegyes párosok versenyét. 2021-ben az elképzelések szerint, már a csapatversenyben is szerepelhetnek férfiak.

szinkronuszas

Forrás: Nagydontes.blog.hu

Szólj hozzá